A több tonnás jármű hasznos tömege csak 500 kilogramm volt, és a kistermetű "űrkutya" hermetikusan lezárt kabinban tartózkodott. Ha igaz, amit a hivatalos szovjet szervek később állítottak, akkor Lajka révén a tudósok a súlytalanságba került biológiai lény, itt konkrétan egy állati test reakcióit tanulmányozták. A hivatalos változat szerint, ami annak idején a világsajtóban is helyet kapott, Moszkva azt állította: mivel a kémiai áramforrások (elemek) csak hét napra elegendő áramot adtak, Lajkát a hetedik napon az élelmet adó szerkezet utolsó adagjában beadott méreggel elpusztították, hogy ne szenvedjen.

Ám mint annyi minden e szigorú titoktartással övezett területen, sajnos ez sem volt igaz. A szovjet vezetés a kutyát kizárólag azért lőtte fel, hogy elmondhassák: ők már élőlényt is küldtek a világűrbe. Ismervén a nyugati emberek állatszeretetét és az állatvédő ligák sokfelé jelentős társadalmi erejét, beadták a világnak ezt a méreg-mesét. Azt a verziót, hogy Lajka utolsó ételadagjába gyorsan és fájdalommentesen ható szert kevertek, csak hónapokkal az eset után közölték Moszkvában, amikor látták, milyen nagy felháborodást keltett a világban a kis állat pusztulása. 1957 végén sokan meg is hatódtak - lám, milyen szépen megkönnyítették Lajka pusztulását a nagylelkű szovjet tudósok!