4.Rész

1. Együttműködési készség.

A corkán vagy füzéren lévő agaraktól megkívánjuk, hogy mindenben engedelmeskedjenek, egymással és emberekkel szemben pedig nem mutathatnak agresszivitást. Be kell mutatni a pórázon követést, megállást, ültetést, fektetést, helyben maradást és behívást. 1. kép

2. Vadűző képesség.

Az agár a vadászaton legyen tüzes és kitartó. A vad űzése legyen szenvedélyes és ha kell végkimerülésig tartson. A hajszát feladni csak abban az esetben lehet, ha az űzött vad olyan fedett terepre ér, ahol a vizuális követés tovább nem lehetséges. A hajszára engedés előtt az agárnak be kell mutatni a felugró vadat. Csak akkor engedhető, ha biztosan látta a célpontot. Ennek hiányában nem várhatunk eredményes hajszát. 2. kép

A vadűzés stílusa mindenkor igazodik a vad menekülési stílusához. A vad utáni fordulás ütemének felvétele rendkívül fontos. Ennek elmulasztása esetén az űzött vad szinte behozhatatlan előnyre tehet szert. 3. kép

A párban futó agaraknak össze kell dolgozniuk, ami annyit jelent, hogy ha beérik a hajszolt vadat, az egyik agár "vág" rajta /a szájával a nyúlhoz kap és kibillenti az egyensúlyából/. A nyúl irányváltoztatását követően az agaraknak fel kell venni az új irányt és ismételt beéréskor "fordítanak" a nyúlon. 4. kép

Ez mindaddig ismétlődik, míg az "elkapás" be nem következik, vagy a nyúl eléri a biztonságot jelentő sűrű növényzettel borított területe.

A "kertelés" nem kívánatos cselekvés, sem a vadászaton, sem a versenyeken. 5. kép

Ez a szakkifejezés annyit jelent, hogy az egyik agár nem a nyulat űzi, hanem megpróbálja elvágni a menekülés útját a gazos területhez.

A hajszát mindig követik az agarászok és igyekeznek a leghamarabb oda érni a zsákmányt birtokló agárhoz. Itt fontos, hogy az agár épségben engedje át a vadat az agarásznak.