Régen az agarakat csoportban, később párban küldték hajszára.
Az elmúlt század közepéig hazánkban is nagy hagyománya volt. Ezért alakulhatott ki az agarak kiváló fajtája, a magyar agár.

A MAGYAR AGÁR

Kialakulásáról egymástól jelentősen eltérőek a kinológusok véleményei. Természetesen egyik véleményt sem szabad elvetni, mivel az ásatási leletek szerint egyik sem kizárható. Feltehető, hogy a honfoglaló őseink hoztak magukkal agarat. A Kárpát-medencében élő keltáknak is voltak agarai és a nyugati lovagok - a kereszténység felvételét követően - is hoztak hazánkba agarakat. Ezt követően a török hódoltság idején a törökök agarai is jelentős szerepet kaptak a magyar agár ősi típusának kialakításában. Jankovics Miklós tesz először említést tömeges agár tenyésztésről, amely Hunyadi Mátyás nevéhez fűződik. Érden épített vadászkastélyt kettős céllal. Részben a király és udvartartása számára pihenőül szolgált, másrészről itt tenyésztették és képezték a vadászkutyákat. Ez a népi tudatban "kutyavár"-ként maradt fenn. Maradványai ma is megtalálhatók a kutyavári út mentén. Az agarakat innen átszállították a mai népligeti tóhoz, amit Agaras tónak neveztek.

Az agár tenyésztésben a XIX. század második felétől jellemző, az úgynevezett "anglománia". Ez annyit jelent, hogy az import agarak jelentősen befolyásolták a magyar agár alakulását, tömeges keresztezésükkel. Ez az ősi magyar agár belső értékmérő tulajdonságait nagymértékben lerontotta, ami döntően hatott a vadászati használhatóságukra. A korabeli feljegyzésekből az a következtetés vonható le, hogy a török és az arab agár fajták nemesítőleg, míg az angol agár negatívan hatott a magyar agár tenyésztésre. Ennek ellenére a század közepétől soha nem látott mértékű agarászat indult el. Divatba jött a verseny agarászat, ami szintén nem kedvezett a lassúbb, de kitartóbb magyar agárnak. Sorra alakultak az egyesületek, majd 1886-ban megalakult az egyesületek országos szervezete, az Országos Agarász Szövetség.