A Vadászkuyta című cikk folytatása 3.Rész

A fogoly viselkedése, a környezeti tényezőktől való függése:

A fogoly szoros családi kötelékben élő vad, ennek következtében csapatokban él. Az ideális vadászati idő a délelőtti és kora délutáni időszak. Ilyenkor a csapatok rejtekükön pihennek.

A vadászebek feladata - az időjárási tényezők figyelembevételével - a fogolycsapatok felkutatása és jelzése a vadászoknak.

A csapatokat tűző napos időben az árnyékot adó növényzetben pl. kukoricás érdemes kerestetni. Borús, szeles időben jellemzőbb a burgonyatáblákban, káposztásokban, répaföldön rejtőzködésük. Kánikulai melegben vízpartokon lévő nádasokban, gazosokban keressük. késő délután főleg legelőkön, réteken találhatók. A kutya szempontjából azért lényegesek a fentiek, mert részben más-más stílusban keresik le a területeket, részben pedig másként terjed a vad szaga az egymástól jelentősen eltérő növényzetű és fedettségű területeken.

A fácán viselkedése és előfordulása a vadászterületeken:

A fácánra is jellemző a csoportos életmód, de soha nem olyan szoros kapcsolatban élő madárfaj, mint a fogoly. 
Tartózkodási helyük általában: a fiatalos erdők, ligeterdők, remízek, csendderesek. Szeretik a mezőgazdasági területek közül a kukoricásokat, szőlő- és gyümölcsösöket, lucernásokat, vetéseket. Nem vetik meg a "tocsogós" nádasokat, fasorokat, árokpartokat sem.

A társas vadászatokon jellemzően vegyes területekkel találkozunk, ahol a kutyának rövid idő alatt sokféle módon kell a vadat keresni és mindig az adottságoknak legmegfelelőbb stílusban. Az nagyrészt a kutya intelligenciájától függ, hogy mennyire tud ezekhez a körülményekhez alkalmazkodni.

A mezei nyúl viselkedése és előfordulása:

A nyúl vadászata jelenti a kutyának a legnagyobb kihívást. Épp ezért kevés jó nyulas (nyúl tiszta) vadászkutyával találkozhatunk a vadászatokon.

A mezei nyúl viselkedése korántsem olyan nyitott könyv a vadász és kutyája számára, mint a többi vadfajé. Oka ennek az is, hogy éjszakai életet élő állat, ezért megismerése nehéz. A vadászterületen az időjárási elemek hatásától függően változtatja előfordulási helyét. Szeles időben a szélmentes domboldalakon húzza meg magát. Nagy melegben a kukoricásban, napraforgóban keresendő. Enyhe, kellemes melegben, borús időben lucernásban, burgonyatáblákban, késő ősszel és télen sík területeken, vetésekben, vackában rejtőzik. Szélben a mélyszántásokban találjuk. Téli napsütésben szívesen húzódnak meg gazosokban, nádasok szélén, fasorokban. 
Vadászaton a kutya elől csak utolsó pillanatban ugrik ki a vackából, feladva ezzel a kutyának a leckét. A "nyúlűző" kutya ilyenkor végkimerültségig, vagy amíg látja, hajtja a menekülő nyulat. Ez természetesen a vadászat rovásaira megy. Jól megjegyzendő, hogy a fegyelem minden vadászati módnál lényeges, de a nyúl vadászata e nélkül elképzelhetetlen! Ezért fiatal kutyát soha ne vigyünk nyulászni!

II. Élettelen (abiotikus) környezeti tényezők

A kutya szempontjából leglényegesebb az időjárás és ennek elemei:

Szél: A szél iránya, erőssége a vadászkutya munkájának az alapját képezi. Nyílván a levegőben terjedő vad szagának érzékelése ezek függvénye. Természetesen a szél hatásait a már említett növényzet milyensége jelentősen befolyásolja. A kutyamunkáját a szél nehezíti vagy könnyíti. A vadászat vezetőjének ezeket mindenkor figyelembe kell venni a területi adottságoknak megfelelően.

Hőmérséklet: A vadászatokon a szélsőséges hőmérséklet nagyban gátolja a vadászkutyák munkáját.

Csapadék: Az itt előforduló szélsőségek sem hatnak pozitívan a feladatok végzésére. Az aszályos időszakban a száraz, poros talajon a szaganyag és annak kipárolgása veszít intenzivitásából, így akár légszimat, akár a talajon hátrahagyott nyomok szaga gyenge. Nagy igénybevételre készteti a kutyát munka közben. A tartós, jelentős csapadék szintén kedvezőtlen vadászati lehetőséget nyújt, negatívan hat a vadászkutyák eredményességére.

Domborzat: Hatása lehet közvetett és közvetlen a vadászatokon alkalmazott kutyák munkájára. Befolyásolja a szél hatásokat, ugyan így hatással van a napszaki hőmérsékletre (északi, déli lejtő), a növényzetre. Ezek összességében döntően alakíthatják a vadászkutyák hatékonyságát.

Az élő és élettelen környezet hatásait a vadászaton alkalmazott vadászkutyák szempontjából mindenkor együtt kell figyelembe venni. Egy-egy kiragadott tényező és annak hatásai megtévesztők lehetnek.

A környezet hatása nem elhanyagolható a sebzett vad felkutatásában sem. Itt azonban figyelembe kell venni a vadász ismereteit is, ami abban nyilvánul meg, hogy tudni kell, milyen lövés, hogy jelez találatot szenvedett vad.

Az utánkeresés a vadászat etikai és gazdasági kimenetelét jelentősen emeli, elmaradása pedig súlyos mulasztás!

Ezek ismeretében lehet eldönteni a kutya alkalmazásának szükségességét, illetve irányítani lehet annak munkáját.

A különböző környezeti hatások ismeretében a vadászeb használata eredményesebb és könnyebb a társasvadászatokon. Természetesen sok egyéb hatás is éri és érheti a kutyát, de mindezek ismertetésére itt nincs mód, és valószínű szükség sem.