Az 1970-es évektől kezdődően egyre több apróvad fajra, jellemzően a társas vadászati utódokat alkalmazzuk. Ez elsősorban a mezőgazdaság és a vadászat társadalmi és politikai átalakulásának volt köszönhető. Ettől kezdődően a vadászkutyák szerepe és munkája is megváltozott. A klasszikus "vizslázásra" nem, vagy csak kevés lehetőség nyílt. A mai napig problémát jelent, hogy a vadászkynológia nem követte a megváltozott vadgazdálkodási igényeket, a vizsga követelményei és a megrendezés formái nem felelnek meg a mai vadászati elvárásoknak. A vadászkutyatenyésztők jelentős része nincs tisztában a vadászat szakmai ismereteivel, a kutyával szemben támasztott igényeivel, ami rendkívüli problémákat takar. Ezek elsősorban a "felhasználóknál" jelentkeznek. A vadászat "veszélyes üzem", a vadászkutya pedig a vadászat "eszköze". Ennek tudatában felelőtlenség a vadászkutyák tenyésztését szakmailag felkészületlen, netán vadászat ellenes kezekre bízni!
A vadászkutyák használhatóságát döntően befolyásolják az öröklött hajlamok, valamint a tanult viselkedési formák. Ezeken kívül nem kis szerepük van a környezet élő és élettelen tényezőinek. Ezek együttes hatása a vadászkutyára nagy jelentőséggel bír a munkában.
I. élő (Biotikus) környezeti tényezők
- Az első tényezőként kell említeni a vadásztársadalom tudatformálását.
Fontos, hogy az a vadász is akinek nincs lehetősége, avagy nem akar vadászkutyát tartani becsülje meg és értékelje a kutyás vadász és kutyája jelenlétét, munkáját a vadászaton. tudomásul kell venni, hogy a kutya és vezetője nem cselédje a kutyát nem tartó és vezető vadászoknak, még akkor sem, ha az illető hivatásos vadász. A kutyabár a vadászat "eszköze", de nem gép és nem bábú, hanem "érző" és "gondolkodó" megbecsülendő segítőtársunk. Sokszor hallani olyan véleményt, miszerint a társas vadászati formákhoz nem használhatók vadászkutyák és e vadászati módok elrontják a "jó" kutyákat. Ez nem így van. Olyan vadászkutyákat kell alkalmazni, amelyek erre a célra vannak tanítva! Ezzel elértünk a második fontos tényezőhöz.
- Ez nem más mint a vadászkutya szoktatása és tanítása a társas vadászatra.
A legfontosabb követelmények: a fegyelem, a folyamatos kapcsolattartás (reláció) a vezetővel, csak és kizárólag a gazdával való együttdolgozás, közömbösség más kutyákkal és emberekkel szemben. Fegyelem nélkül a vadászat a kutya számára öncélúvá válik. Ösztöneinek kielégítésére fog törekedni, ami valószínűleg nem egyezik meg a vadászati elvárásokkal. A kapcsolattartás és a fegyelem szorosan összefügg. Bármilyen vadfaj vadászatánál lényeges, hogy a vadászkutya és gazdája állandó kapcsolatban legyen. Ennek hiánya meghiúsítja a sikeres vadászatot.
Mit is nevezünk relációnak?
Tulajdonképp azt az optimális távolságot, amin belül a kutya és vezetője kommunikálni tud és vizuális kapcsolatban maradnak egymással a terep fedettségétől független.
- Növényzet: Fontos tényező a levadászandó terület növényzetének ismerete. Minden növényi kultúrában másképpen viselkedik úgy a vadászkutya, mint a benne rejtőző vad. A vadászat szempontjából a legjellemzőbb növényzetek: rét, legelő, lucernás, burgonya, káposzta, takarmányrépa, kukorica, napraforgó, árokparti gazosok, erdősávok, csendderesek és nádasok.
- A vadfajok viselkedési szokásai: A kutyás vadászoknak ahhoz, hogy a vadászat eredményes legyen tisztába kell lenni az egyes vadászható apróvad fajok viselkedésével, a külső zavarás (vadászat) hatására történő reakciójánál és a kutyaegyes vadhoz való iszonyával. A vadászat szempontjából számottevő vadfajok, fácán, fogoly, récefélék, mezei nyúl.