Hogy mi is történt valójában a rokonszenves kutyával, arra csak negyven évvel később, 1997-ben derült fény, amikor az ITAR-TASZSZ hírügynökség kinyomozta az igazságot. Ez sokkal prózaibb, mint a fentebb vázolt kettős legenda - és nagyon hasonlít sok későbbi szovjet próbálkozáshoz, amikor is vagy elhallgattak fontos részleteket, vagy meg sem történt eseményeket állítottak be valósnak, vagy pedig utólag helyesbítették visszamenőleg azt, amit kezdetben elmondtak, nyilatkoztak róla. Így volt ez később számtalanszor, a Gagarin-esetben és máskor is.

Ma már tudható, hogy ami akkor Hollywood-ízű reklámkampánynak látszott és csakugyan sok embert meghatott, cinikus hazugságsorozat volt csupán. A kutyával semmilyen kísérletet nem végeztek. A Szputnyik-2-nek nem is volt leszállóegysége, vagyis amikor a kutyát betették a szűk tartályba, eleve halálra ítélték. Lajka már az űrutazás első perceiben elpusztult. Élve nem is jutott fel a légkör külső szélére, a tulajdonképpeni világűrbe, mert rossz tervezés vagy kivitelezés miatt a Szputnyik-2 hővédő pajzsa a levegővel súrlódva túl korán leégett, emiatt a kis űrhajóban - mesterséges holdban - keletkező több száz fokos hőség megölt minden életet és tönkretette a műszereket is. Az egész kísérlet balul ütött ki, a Szputnyik repülésének nem lett semmilyen értékelhető tudományos eredménye. Ilyen körülmények között nem is lehetett.