Az úgynevezett dog brick ugyancsak régóta ismert játék kutyás körben. várhetunk készen kapható játékot, de akár saját magunk is elkészíthetjük. Rejtsünk el valami finomságot az egyik falapocska alatt, és hagyjuk, hogy a kutya kiszagolja, hová rejtettük. Természetesen a megtisztított joghurtos poharak is tökéletesen alkalmasak erre a célra. Ha kutyánk már ügyesen játsza ezt a játékot, nehezítsük meg egy kicsit. Tegyünk valamilyen jutalomfalatot az egyik pohár alá (előtte mutassuk meg neki!), és rakjuk mellé az egyik játékát, és egy tálat. A kutya csak akkor kaphatja meg a jutalomfalatot, ha a tálba tette a játékot. 

Fajtacsoportok:

A kutyafajtákat tíz csoportba osztották. Ezeket megjelenés vagy szerep alapján alakították ki. A tíz csoport:
I. fajtacsoport: pásztor- és juhászkutyák
II. fajtacsoport: schnauzerek, pinscherek, örző-védő ebek, masztiffok
III. fajtacsoport: terrierek
IV. fajtacsoport: tacskók
V. fajtacsoport: spitzek és ősi típusú kutyák
VI. fajtacsoport: kopók, vérebek
VII. fajtacsoport: vizslák, szetterek
VIII. fajtacsoport: vízi vadászok
IX. fajtacsoport: társasági kutyák
X. fajtacsoport: agarak

Mi is az az FCI?

A fajtatiszta kutyák szabályozott tenyésztése évtizedekre nyúlik vissza.  Az FCI-t (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) 1911. május 22-én alapította Németország, Ausztria, Belgium, Franciaország és Hollandia. A szövetség az első világháború során nem mutatott aktivitást, mondhatni eltűnt, majd 1921-ben francia és belga tagok alapították újra, legalábbis a történetében ez áll. 80 tagországa van jelenleg az FCI-nek, amely 335 kutyafajtát ismer el. Mindegyik kutyafajta egy adott tagország tulajdonában van, amely a fajta standardért is felelős. Az FCI célja, hogy a hozzá csatlakozott tagországokban elősegítse a tenyésztést és olyan egészséges kutyafajták felhasználását, melyek testalkatának igazodnia kell a vonatkozó standardhez, és a fajta jellemző tulajdonságai alapján meg kell felelniük felhasználási céljuknak. Szintén fontos célkitűzés, hogy támogassák a kutyás és kinológiai információk szabad áramlását a tagországok között, eközben kutyakiállításokat és próbákat szervez.

 

Abban, hogy a kutya a városi körülmények között is elmaradhatatlan társunkká válhatott, nem elhanyagolható szerepe volt a szobatisztaságra való hajlamának: e nélkül nem oszthatnánk meg vele otthonunkat.

 kiskutya tehát gyakorlatilag magától, ösztönösen lesz szobatiszta, amint erre fizikailag képessé válik. Ehhez nem szükséges beleverni az orrát a saját piszkába, mindössze lehetővé kell tenni számára, hogy szükségét a saját közvetlen otthonán kívül végezze el. A néhány hetes vagy hónapos kölyökkutya - éppúgy, mint a csecsemő - még igen sűrűn vizel és ürít, ezért sokkal gyakrabban kell kivinni, mint a felnőtt állatot. Etetés után például (és ugyebár ebben a korban még az is napi három-négy alkalmat jelent) mindig számolhatunk azzal, hogy az újabb adag táplálék ki fogja nyomni a kis pocakból azt, ami az előzőből megmaradt. Igyekezni kell tehát minél hamarabb olyan helyre jutni, ahol a kiskutya elvégezheti teendőit, s ekkor megdicsérni érte. 

Elég egyszer látni, miként marja el a másikat a tányérjától, ádázul morogva, fogait villogtatva, s egy cseppnyi kétségünk sem marad afelől: ez a csúnya emberi tulajdonság bizony négylábú barátunkból sem hiányzik.