Ezen a bizonyos reggelen is kivittem. Minden úgy kezdődött hogy amikor 

indultunk véletlenül ráhúztam a kaput a mancsára. Nagyon fájhatott neki 

Mert egy darabig nyüszített. Nagyon sajnáltam szegényt. Az erdő felé 

haladva már nem feját neki, de ekkor elindult mert az orrával követte 

a szagot. Követtem, és ő egy ösvényel haladt egyenesen.Mindíg ha bemegyünk 

az erdőbe leveszem a pórázát mert a sok fa között bele gabalyodunk.

Ment az ösvényen és már alig bírtam követni, egyszer csak vége lett 

az ösvénynek, és Millo Eltünt nagyon megijedtem, és mindenfelé 

kerestem őt,de sajnos nem találtama sehol. Ekkor Hallottam egy 

lövést, és a hang irányába mentem. Észre vettem, hogy Millo egy 

lelőtt őznél áll, és szagolgatja az őzt. Millo-nak odakiálltottam

 egyet, hogy gyere! Millo nem jött egyre jobban féltem, és szép 

lassan odamentem hozzá, de az őz megmozdult, és Megrúgta a kutyám.

 Nagyon megilyedtem és odaszaladtam Millo-hoz. Az őz felugrott,

 és sántítva elszaladt. A kutyámat csak fogtam, és próbáltam megmenteni, 

de már úgy láttam  nem lehet. Hirtelen kiugrott egy vadász, és egy hang 

után minden elsötétült előttem. Már csak arra emlékszem, hogy a kutyám 

másnap a kórhában feküdt mellettem boldogan, és ez segített meggyógyulnom:

Hogy ott volt mellettem  kutyám, és éjjel nappal velem volt! 

 

Dóríí:

 

   Egyszer volt,hol nem volt,egyszer egy kutyus.Tappancs volt a neve.Otthon élt egy szép falusi házban,a gazdijával.Nagyon szerették egymást.Tél kellős közepe volt.Egyszer a gazdája elment otthonról,és a kutyus egyedül maradt.Előtte viszont adott neki enni,inni.A kutyus nem szerette ha a gazdája elmegy otthonról.Ezért betelepedett a kuckójába és elpihent.Mikor pihent,pihent,és pihent elnyomta őt az álmosság és elaludt.Mikor felébredt,már este volt.Kb. már 9 óra.De,a gazdája még sehol se volt.Tappancs már kezdett félni.De,még várt.Már nagyon éhes volt,mert már a tálkája üres volt.Várt,várt és csak várt,de a gazdája még sehol se.Már,nem tudott várni és elindult,maga.Mikor mendegélt,egy sűrű erdőbe tévedt.Ott baglyok huhogtak és farkasok vonyítottak.Már nagyon nagyon rémült volt.De,közben talált egy üreget,és oda behúzódott és elaludt,megint.Reggel lett.Tappancs felébredt.Egy ici-picit fázott,mert az orra hegye benne volt egy hókupacban.Az orráról lerázta a havat.Kiment a lyukból.Meglátott egy rókát.Odament hozzá és megkérdezte,hogy nem tudja-e,hogy holt tud élelemet szerezni.A róka azt felelte,hogy menjen jobbra,utána egyenesen.És majd ott lesz egy ház,ott kérjen élelemet.A kutyus leindul.Mikor már,sokat ballagott,tudta,hogy a róka átverte őt.Erre Tappancs nagyon mérges,lett,és visszament megkeresni a ravasz rókát.Meg is találta.És utána úgy elkergette,hogy az erdőben már nem látta senki.Utána a gazdája,meglátta,és nagyon megörült neki.Utána hazamentek,és tovább éldegéltek tovább.